2011 Szeptember 17/18. London

At the end of the day

You can tell me I'm wrong

'Cause you went to all the trouble

- A Love Like War

Egy jó fél óra metrózás után oda is értünk a helyre. Felmentünk a parkolóház második emeletére hiszen abban reménykedtünk hogy talán ott nem lesz annyi ember és onnan még viszonylag jól lehetett látni a koncert kijáratát. Láttuk ahogy az aréna már kezd megtelni emberekkel és már a fények is világítanak a tömegre meg az ég felé. A színpadra is oda láttunk a távcsővel de a Green Day még nem jött ki. Kitaláltuk hogy mivel csak egy zseblámpát vettünk hogy Calum-nak ne kelljen annyit cipelnie, ezért felváltva méregettük a terepet. Luke hamar meg is látta a térfigyelő kamerát amivel minket is felvettek és próbáltunk minél közelebb kerülni hozzá csak hogy jól lássuk a történtek helyszínét. Először Calum kezdte el a figyelést egy negyvenöt percig. Addig én leültem a pulcsimra majd Luke levette az ingét és ő meg ráült arra, mellém. Egy darabig csak hallgattunk és közben nevettünk Calum vicces megszólalásain. Mint például, ’Apám, azt hiszem belátok egy fiatal csaj szobájába. Éppen vetkőzik. Jaj nem, ne. Észrevett.’ És közben lebukott hogy a kemény és vastag tégla korlát takarja őt. Azonban noszogattuk hogy koncentráljon a dologra és folytassa a terep fürkészését.
Luke kivette a chipset Calum táskájából és elkezdtük ketten azt majszolni.
- Örülök hogy elhívtál minket erre az útra. - szólalt meg hirtelen és nem tudtam mire véljem ezt a dolgot.
- Ugyan, nincs mit. Bár mondjuk eddig abban a hittben éltem hogy inkább otthon maradtatok volna. - vontam meg a vállam és inkább tovább ettem a chipset.
- Nem, egyáltalán nem. Ez a helyzet izgalmas még ha kissé veszélyes is. És jó pihenni, eltávolodni a turnétól egy kicsit. Nem arról van szó hogy nem szeretem csinálni, mert imádom. Csak már jó sokáig voltunk ebbe benn és ideje volt valami mással foglalkozni. - vallotta be miközben hallottam Calum egyetértését pár méterrel odébb.
- Nos ha így áll a dolog akkor jó. De félek attól hogy lesz veletek valami és akkor azaz én hibám lesz, mert én hívtalak el ide titeket. És itt beszélek nem csak rólad és Calum-ról, de Ashton-ról, Michael-ről, Alex-ről, és a barátnőimről. Nem gondoltam volna hogy ilyen lesz az egész. Azt hittem a Doktor velünk lesz végig és nem fog minket bajba sodorni. - sóhajtottam mélyen és éreztem hogy kezdem egyre rosszabbul érezni magam. Luke átkarolta a vállamat és közelebb húzott magához.
- Nem lesz semmi baj. És ha bármi is történik velünk, az nem a te hibád lesz. Te csak jót akartál ezzel. - próbált nyugtatni és valamennyire sikerült is. Úgy éreztem ideje témát váltani és már régóta furdalta valami.
- Miért érdekel ennyire hogy az a férfi túlélje a dolgot? - kérdeztem végül. Luke elvette a karját a hátamról és helyette inkább közel húzta magához a térdét, majd a két kezével körül ölelte őket és az állát ott pihentette.
- Mert rosszul érzem magam miatta. Néha csak úgy simán meghallom a lövés hangját és megjelenik előttem a test. Ti nem mentetek közel hozzá, de én láttam jobban és nem volt szép látvány. Elakarom felejteni. Látni akarom hogy a férfi tovább él és nem az élettelen szemébe kell bámulnom. - mondta rám se nézve, inkább csak a földet bámulta szinte pislogás nélkül. Most rajtam volt a sor hogy megnyugtassam.
- Mindent megtettünk amit lehet. Ez már csak a rendőrökön múlik. - simogattam meg a vállát és közben hallottam hogy autók érkeztek meg. Mindketten felálltunk és oda siettünk Calum mellé. Egy pár rendőr autó kirakott rendőröket, akik a közeli bokorban és egy bezárt újságárus bódé mögött rejtőzködtek el. A mentő autó pedig bement a parkolóházba de mivel nem találkoztunk vele, ezért valószínűleg az első emeleten maradt.
- Tehát akkor itt vannak. Ez egy jó jel. - mondta Calum és átadta a távcsövet Luke-nak. - Lefekszem egy kicsit.
Mivel Calum kényelmesen ráfeküdt Luke ingére és az én pulcsimra, nem volt több hely ahol leülhessek. Ezért inkább ott maradtam én is nézelődni. Szép volt. A várost magasabbról láttuk és ott volt nem messze tőlünk a kivilágított Tower Bridge.
- Mi a véleményed Londonról? - kérdezte Luke ugyanis észrevette hogy a hidat bámulom már egy ideje.
- Nem csalódtam, sőt, el sem akarok innen menni egy darabig. - mosolyogtam izgatottan, hiszen a város csodálatos volt és tényleg ezeket az érzéseket hozta ki belőlem.
- Valóban jó hely. Sok időt töltöttünk itt a srácokkal és azokat az időket mind imádtam. Néha kívánom bárcsak visszatérhetnénk oda. - sóhajtott és újra bele pillantott a távcsőbe.
- Hiányoznak a régi évek? - kérdeztem együtt érzően. Luke némán bólintott.
- Jó az is ami most van. De néha úgy érzem túl hirtelen történt minden és túl hirtelen lettünk ilyen híresek. - vonta meg a vállát.

- Ez természetes. És hidd el, sok régi rajongótok visszasírja azt az évet amikor ti még csak az ő kis titkaik voltatok. - mondtam mire Luke elkezdett szélesen mosolyogni. A legelső rajongók azok a legjobb rajongók, még ha én is később csatlakoztam hozzájuk, azért tiszteletbe tartom azokat akik már a kezdetektől a fiúk mellett álltak.
- Eszméletlen rajongóink vannak. Persze vannak furák és erőszakosak is köztük, de a normális rajongók azok eszméletlenek. - fejtette ki jobban a dolgot.
- Engem csak az idegesít mikor Twitteren üzennek egy csomót hogy kövessem őket. Kissé irritáló tud lenni egy idő után. - szólt közbe Calum a földről. Na az engem is szokott idegesiteni mikor az üzenőfalam tele van az általam követett lányok ’Kövess engem’ tweetjeivel.
Darabig csöndbe voltunk. Calum talán be is aludt, Luke fojtatta a terepszemlét, én pedig csak nézelődtem. Mikor elkezdődött a koncert akkor Luke-al a dalokat hangosan, de azért nem olyan feltűnően énekeltük és szórakoztunk.
- És most jön a gitár szóló! - kiáltott, majd elkezdett lég-gitározni. - Tudod mi hiányzik nekem a legjobban ezen a túrán?

- Csak nem a gitárod? - találgattam.
- De bizony. Szinte egy hónapnak tűnik ez a kevés idő és már hiányoznak a bébijeim. - mondta szomorkásan.

- Ha ennek a dolognak vége lesz, akkor holnap elmehetünk egy gitárüzletbe és ott kiélheted magad. - ajánlottam fel a dolgot mire Luke szemei felcsillantak.
- Remekül hangzik. - szólt aztán átadta a távcsövet. Nem volt semmi érdekes. Néha-néha láttam ahogy a bokor megrezzen és gondoltam már a rendőrök is unják a dolgot. Együtt éreztem velük. A távcsővel egész jól láttam ahogy a Green Day zúz a színpadon. Már egészen biztos voltam benne hogy Calum alszik, hiszen lehetett hallani a horkolását. Luke csak ott állt mellettem és figyelte ő is a koncertet.
- Emi, kérdezhetek valamit? - nézett rám Luke. Ez már rosszul kezdődött.

- Te jó ég. Kérdezz. - válaszoltam kissé parodizálva az aggodalmamat. Luke mosolygott, majd hirtelen komolyba váltott át.
- Te egy milyen lány vagy? Mármint Michael lány, Ashton lány, Calum lány, vagy ne talán Luke lány? - fejtette ki jobban mikor látta az arcomon a nem értést. Általában ha egy bandából rajongsz valakiért jobban, még ha csak egy picivel jobban is, akkor megkapsz egy bizonyos nevet. A One Direction esetében én egy Liam és Niall lány voltam.
- Számít az? Egyszerűen csak szeretem a bandádat. - próbáltam kerülni a választ mert az kínos lett volna.
- Igen is számít... szóval? - nyaggatott tovább. Türelmetlenül leemeltem a távcsövet és kérdő tekintettel rá néztem.
- Én egy 5SOS lány vagyok, nincs kedvencem. - mondtam minél határozottabban. Luke nem engedett belőle.
- Mindenkinek van egy kedvence, akkor is. - firtatta és úgy gondoltam, jól van. Talán nem lesz belőle baj ha elmondom neki.
- Oké, én egy...
- Fel a kezekkel! - szakított félbe az egyik rendőr kiáltása az utcáról. Gyorsan lenéztem és láttam ahogy a rendőr egy fegyvert emel a csuklyás pasas felé akit láttunk a jövő/múltban is. A majdnem gyilkos pedig a saját fegyverét szegezte az ártatlan emberre akit megakartunk menteni minden áron.
- Kelj fel Calum! - rúgott Cal lábába gyengén Luke hogy felébressze Csipkerózsikát. Oda rohant hozzánk miután feltámolygott a földről és feszülten néztük mi fog történni.
- Tegye le a fegyvert! - hallottam a második rendőrt is aki nagy nehezen kimászott a bokorból. Ha egy zsaru komédiában lettünk volna, akkor nevettem is volna a módszerén ahogy kijött onnan. Közben egy harmadik rendőr is csatlakozott aki addig egy kuka mögött bujkált. A csuklyás alak képtelen volt letenni a fegyverér és egy kis tanakodás után kilőtte a golyóját, az áldozatra és a bokros rendőrre. Szerencsére egyiket sem szíven de utána meg elkezdett futni be a parkolóházba. Hallottam hogy a két másik rendőr próbált rálőni de olyan gyorsan mozgott hogy nem sikerült nekik. A legrosszabb az volt hogy felénk futott.
- El kell kapnunk őt! - kiáltotta Calum és összeszedte a cuccát meg oda dobta a pulcsim és Luke-nak az ingét nekem.
- Elment az eszed?! - akadtam ismét ki és közben elővette a pisztolyát a tartóból.
- Add ide a fegyvert, én gondoskodom róla. Te menj és nézd meg az ártatlan embert és a rendőrt. Én a pasas után megyek. - vette ki a pisztolyt Calum kezéből Luke és elindult arra amerre én is hallottam hogy a pasas fut.
- Luke, gyere vissza! - kiáltottam utána, de mintha meg sem hallotta volna.
- Menjünk utána! - ragadta meg a kezem Calum, de megállítottam.
- Szólj a mentősöknek akik itt parkoltak és nézd meg az áldozatokat. Én elmegyek Luke után, hiszen nálam van a manipulátor ha valami történne. Eltudok teleportálni valahova. Ha nem jönnénk vissza egy órán belül menj vissza a hotelba. - utasítottam Calum-ot aki nem mindjárt akart elindulni.
- De bajba kerülsz! És te csak egy gyenge lány vagy, nem tudsz vele harcolni. - érvelt és én meg vállba bokszoltam. Nem ártottam annyira neki de azért érezte.

- Lehet nem vagyok kemény legény, de eszem van. Menj már! - kiáltottam rá és végül fogta az adást.
Sosem voltam egy jó futó, de most nem érdekelt mennyire fáj a lábam, vagy mennyire nem kapok már levegőt. Luke fekete pólója miatt alig vettem észre merre ment, de aztán kiáltásokat hallottam és elindultam a hang irányába. Egyenesen felmentem a legmagasabbra, a kültéri szintre ahol a csillagos éjszaka alatt megláttam Luke-ot amint éppen a csuklyás pasasra szegezi a pisztolyt akinél nem volt semmi fegyver csak a tető szélén állt, feltett kezekkel. Hamar észrevettem hogy a csuklyás fegyvere ott hever tőlem pár méterrel. Rohantam, felkaptam, és oda álltam Luke mellé, a pasas felé fogva a fegyvert két kézzel. Ledobva a pulcsimat, Luke ingjét, és a táskámat a földre.
- Ti nem vagytok zsaruk. - csóválja a fejét és idegesnek látszik.
- Nem, mi nem vagyunk zsaruk, de tudunk bánni a fegyverrel. - hazudja ügyesen Luke és még magabiztosabban fogja a pisztolyt a jobb kezében.
- És ez a csaj? Ő is? Olyan gyengének és ártatlannak tűnik. - horkantott fel amire mindjárt azt az érzést kaptam hogy beverek az orrába egyet.
- A külső nem minden, drága. Nem tanították neked? Nem ítélj könyvet a borítója alapján. - válaszoltam és próbáltam leplezni a remegést a hangomba.
- Mit fogtok csinálni? Lelőni? Akkor hajrá, itt vagyok. - kulcsolta össze a kezét a tarkóján. Bizonytalanul Luke-ra néztem aki egy nagyon kicsit megrázta a fejét amivel jelezte hogy nem kéne. Ideges voltam hogy hol vannak már a rendőrök. Közben hallottam a Big Ben kongását, ami azt jelentette hogy éjfél volt.
- Amíg nem fogsz ellenállást tanúsítani, addig nem csinálunk semmit. Azt ajánlom inkább hogy lépj közelebb öt lépést és akkor elviszünk a rendőröknek. - kiáltottam feléje, azonban a srác elkezdett nevetni.

- Nem hangoztál valami komolynak, cica. - szólt vissza gúnyosan, majd azt tett amitől a legjobban féltem. Előhúzott egy másik fegyvert a kezéből, de még mielőtt bármit tett volna gyorsan meghúztam a ravaszt.
Azonnal visszarándult a fegyver és alig tudtam megtartani magam hogy ne essek hátra. Sőt a hangja is borzalmasan nagy volt. Mivel csak játék fegyvereket használtam utca bulikon, ezért a célzásom nem volt mesteri. Eltaláltam, de sajnos csak a bal lábfejét. Az is fájt neki, de nem elég jól.

- Rosszabb lány vagy mint gondoltam volna. - mondta majd felém szegezte a második fegyverét és még mielőtt lebukhattam volna, előtt két golyót egyszerre. Lecsuktam a szemem és vártam hogy beüssön a fájdalom. De nem éreztem semmit.
- Most már minden rendben van. - ölelt át Luke és megpróbáltam elfordulni tőle hogy lássam mi lett a csuklyás pasassal. Nos, ő ott ült a földön, a hasából és jobb kezéből vér folyt. Ezért már képtelen volt bármit is csinálni. De még csak akkor érkeztek meg a rendőrök és azonnal megbilincselték. Felnéztem Luke-ra aki mosolyogva bámult le rám.
- Te voltál? - kérdeztem lenyűgözve, mire ő bólintott. - Megmentetted az életem. Köszönöm. - mondtam és az arcomat a pólójába temettem. Elkezdtem sírni mert akkor hirtelen kijött belőlem az összes stressz amit akkor felgyűjtöttem.
- Ne köszönd meg. Ez csak természetes. - válaszolt és közben nyomott egy puszit a fejem tejére. Néztük ahogy a rendőrök elviszik a srácot és közben velünk is váltottak néhány szót. Luke azt hazudta hogy a pisztoly is a srácé volt, tehát elvették azt tőle, tőlem pedig a másikat. Megkérdezték hogy jól érezzük e magunkat és nem kell e egy pszichológus. Mi nem kértünk semmilyen agyturkászból, inkább azt akartuk hogy zárják be minél jobban azt az őrültet. Hamar le is léptek a válaszaink után. A vércukor szintem már nagyon lement nekem így elkezdtem kivenni egy tábla csokit a zsákomból, de Luke megállított.
- Az micsoda? - kérdezte valamire mutatva. Felálltam és arra fordultam amerre Luke.
Egy különös angyal szerű szobor állt nem messze tőlünk. Addig nem is vettem észre és persze furcsa volt hogy egy parkolóház tetőjen egy angyal szobor állt volna. Luke elkezdett közelebb menni felé. Én maradtam a helyemen és gyorsan elővettem a csokit még mielőtt utána indultam volna. Már kezdtem szédelegni.
- Emi. - hallottam Luke hangját és elindultam feléje. Mikor utolértem furán nézett a szoborra.

- Mi az? Miért van ez itt? - kérdeztem a szobrot vizsgálva. Luke megvonta a vállát.
- Halvány lila gőzöm sincs. - mondta majd felém fordult. Ránéztem és mintha mondani akart volna valamit. Egyikünk sem nézte tovább a szobrot, hanem egymást néztük némán. Vártam hogy megszólaljon, de már nem mondott semmit, ugyanis a legrosszabb bekövetkezett.