"Throwing rocks at your window at midnight
You met me in your backyard that night"
- Itt is vagyunk. - szólalt meg végül a Doktor.
- Mi? De hát nem is mozgott meg ez az egész. - mondtam csodálkozva és Rachel is hitetlen volt ez ügyben.
- Sok év alatt én már kifejlesztettem a TARDIS-t és rezzenés nélkül tud elindulni és landolni. Ez a kis gépezet már akkor így nézett ki mikor a régi Doctor Who írójával és rendezőjével találkoztam. Csak az akkori technika nem volt olyan fejlett hogy rendesen lekopírozzák. Na de menjetek, szedjétek össze aki kell aztán lépjünk tovább. - utasította a Doktor.
- Én nem hiszem hogy akár egy centit is mozdultunk. - szólt Rachel méltatlankodva, így elindult az ajtó felé. Azonban mikor kinyitotta már nem a tetőn voltunk fényes nappal, hanem egy sötét kertben. - Oké.
Ennyi hozzáfűzni valója volt. Én a táskámat ledobtam a földre és kifutottam a kertbe. Ismertem a kertet, nem egyszer jártam itt.
Egy hatalmas Berni pásztor kutya jött felém és mintha megismert volna, végig nyalta a kezemet. Roney persze lehet csak alapból barátságos volt, hiszen több mint két éve nem láttam már. A rozoga hintánál találtam egy nem túl nehéz és nagy kavicsot, majd feldobtam az emeleti ablakra ami pont felém nézett. A fények kigyúltak a szobában és egy alak jelent meg az ablaknál. Lassan kikukucskált.
- Alexis kérlek ne akadj ki, de én vagy az Emi. - szóltam kissé fojtott hangon de azért kiabálva hogy meghallja.
- Ez valami tréfa? Chris te vagy az? - kérdezte hitetlenül a bátyára gondolva.
- Nem, én vagyok az. Begyszó! - kiáltottam vissza, mire Alexis lehúzta az ablakot és eltűnt. Féltem attól hogy nem hisz nekem és még egyszer megdobtam az ablakát, de semmi válasz nem jött.
- Most mi legyen? - kérdeztem Rachelt, de ő még mindig el volt bambulva hiszen ezen az egészen gondolkodott. Közben Roney lefeküdt a lábamra és megsimogattam a buksiját. Majd a ház hátsó ajtaja a lépcső tetején kinyitódott és Alexis jelent meg, felöltözve és egy táskával a kezében.
- Ki mondta hogy velünk jöhetsz? - ugrattam, mire megöleltük egymást jó szorosan hiszen már olyan régen nem találkoztunk.
- Nem tudom mi ez az egész de örülök hogy itt vagy és hajlandó vagyok valami nagy hülyeségbe belemenni, csak hogy izgalmas legyen. - mondta nevetve.
Bemutattam őt Rachelnek és a Doktornak majd elmagyaráztam neki hogy mi a helyzet.
- Tehát akkor ide ebbe az időpontba visszatudok jönni, mintha el sem mentem volna? - kérdezte izgatottan mire mind a hárman bólintunk.
- Ez a jó az időgépekben. - vonta meg a vállát a Doktor.
- Még van egy megállónk itt Seattleben. - szóltam hirtelen, mire Alexis kíváncsian nézett rám. - Csak nem gondolod hogy Daisy-t itt hagyom?!
- Hát persze. Akkor menjünk gyorsan. - indult meg Alexis a kapu felé és én meg követtem. Rachel meg a Doktor pedig ott maradtak ismét vitázni az élet nagy dolgain.
Régen voltam már a szülővárosomban, de azért tudtam még hogy merre kell menni. Szerencse hogy este volt mert nem lett volna kedvem ismerősökkel találkozni és magyarázkodni. Alexisel be nem állt a szánk amíg Daisy lakásához nem értünk. Ott ismét a köves dolgot használtam fel, a baj csak az volt hogy Daisy-nek tetőtéri szobája volt és az ablak máshogy helyezkedett.
- Mi lenne ha felhívnám? - kérdezte Alexis és én bólintottam, hirtelen eszembe nem jutott volna azaz ötlet. Maradtam volna a megszokott romantikus kődobálásnál.
- Haló? Bocsi ... igen... szedd össze magad, és gyere le. Küldetésünk van. Nem, nem vagyok részeg! Itt van Emi is! - erre a kijelentésre kinyitódott Daisy ablaka és amennyire tudott, kinézett rajta.
- Gyere már, sietnünk kell! - mondtam nevetve mert szinte még a sötétben is láttam az arcán hogy mennyire meg volt lepődve.
- Ez most valami vicc?
- Esküszöm nem.
- Adjatok öt percet. - mondta álmos hangon, majd tíz perc múlva pontosan meg is jelent a kapuba.
- Istenem mennyit nőttél! - ugortam szinte a nyakába és komolyan a sírás küszöbén voltam. El sem tudtam hinni hogy a két legjobb barátnőmmel végre ennyi külön töltött idő után, végre találkozunk. Jó, igazából el is sírtam magam, ők ketten meg csak kiröhögtek.
Miközben mentünk vissza Alexis kertjéhez, addig elmagyaráztunk mindent Daisynek. Fáradt volt és nehezen akarta elhinni a dolgokat, de mondta hogy ha én nem lennék most itt akkor tényleg el sem hinné, de így valamennyire hisz benne.
Végre mind az öten bent voltunk a TARDIS-ban és én leadtam a következő helyet a Doktornak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése